A falu határába tervezett transzformátortelep kapcsán hívott össze január 20-ra közmeghallgatást Csicsmanczai Tamásné polgármester. A falugyűlést megelőzően a trafóház ellenzői mindent bevetettek, amit csak lehetett, hogy hiszterizálják a közvéleményt. Szórólapok lepték el falut és az internetet olyan egyértelműen megtévesztő állításokkal, mint pl. hogy a transzformátorállomás "...egy 400 kV-os távvezetéket és egy ipartelepet vonz majd magával...". Ráadásként a tiltakozás fő szervezői a sajtó figyelmét is ráirányították az ügyre, ahol olyan bombasztikus címekkel vezették elő a tiltakozók rémlátásait, mint pl. Pacemakert ültetnénk a Föld szívcsakrájába, vagy Hatalmas transzformátorállomással rondítanának bele az ország egyik legszentebb helyébe.
Az önkormányzat a támadásokra reagálva a tervezett beruházás kapcsán azt domborította ki, hogy a beruházással együtt járó egyéb előnyök mellett az eladott telek árából végre lehetőség nyílna belekezdeni az iskolai tornaterem megépítésébe. Mivel az itt tanuló diákok tornaterem híján elfogadhatatlan körülmények között végzik a napi testmozgást, az ő szüleik és nagyszüleik számára ez az érv egy atomerőmű megépítése mellett is elegendő érv lenne. Mivel pedig a létesítmény a falutól távol, a külterületen épülne fel, akik pedig ahhoz valamivel közelebb, az üdülőövezetben laknak, zömmel nem a falu iskolájába járatják gyermekeiket, újra egy erős törésvonal alakult ki a belterületen élő "őslakosok", és az "érintetlen természet" közelségéért rajongó városi értelmiségi "gyüttmentek" között. Nem először a falu történetében, de sajnos vélhetően nem is utoljára.
Ennek megfelelően a közmeghallgatásra meglehetősen felpaprikázott hangulatban, prekoncepciókkal terhelten érkeztek az "érdeklődők", és végig érezni lehetett, hogy sokan - ha nem legtöbben - tájékozódás helyett inkább az akaratnyilvánítás szándékával érkeztek. A megszólalókat ennek megfelelően minduntalan bekiabálások, gúnyos megjegyzések szakították félbe, ami azok számára, akik tájékozódni szerettek volna, MIELŐTT véleményt alkotnának, rendkívül fárasztóvá tette a hosszú falugyűlést.
Mivel nem vagyok esküdt ellensége az elektromosságnak (mellesleg a vezértiltakozók sem fáklyával világítanak otthon), viszont vannak elképzeléseim egy transzformátorállomás kockázatairól, viszonylag nyitottan álltam a kérdéshez, remélve, hogy a gyűlésen megjelenő szakemberektől többet fogok megtudni, és aggályaimra korrekt választ kapok.
Sajnos azt kell mondanom, hogy a felszólalók zöme nem arra használta fel az alkalmat, hogy az üggyel kapcsolatban tájékoztasson vagy tájékozódjon, hanem hogy személyeskedő politikai deklarációkat tegyen, támadja a falu vezetését, vagy éppenséggel megvédje. A polgármesteri nyitó beszédben sok mindenről esett szó, de leginkább az önkormányzat önigazolása volt a vezérszólam. Maga Szőnyi József, a falu egykori polgármestere, mindenki Polgi-ja sem kérdéseket tett fel, hanem párhuzamot vont az ő egykori vezetési krédója és a jelenlegi vezetés között, sérelmezve, hogy önkormányzati telektulajdon eladása egyáltalán szóba kerülhet. Csicsmanczai Éva sem maradt adós a válasszal, és visszavágva felvázolta, hogy az egykori lehetőségek elszalasztása mekkora bevételtől és milyen lehetőségektől fosztotta meg a falut, amit végül Pilisszentiván aknázott ki.
A MAVIR és az ELMŰ jelenlévő képviselői meglehetős tárgyilagossággal próbálták körüljárni a tervezett fejlesztést, de ők is beleestek az önigazolás csapdájába, amikor olyan jövőbeli igényekkel próbálták alátámasztani a beruházás szükségességét, mint az elektromos gépkocsik majdani elterjedése, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az itt élők többsége ingázó, aki utoljára fog az elsősorban kis távolságú városi közlekedésre alkalmas elektromos autóra áttérni. A transzformátorral kapcsolatos rémhírek közül a legtöbbet játszi könnyedséggel cáfolták (erdőirtás, zajártalom, egészségkárosító sugárterhelés), de három kérdéssel kapcsolatban egyáltalán nem voltak alaposak vagy meggyőzőek:
- A tájképi hatás.
A prezentáción láthattunk műholdas és légifelvételeket a helyszínről, illetve már megvalósult trafóállomásokról. Azonban a siklóernyősöktől eltekintve senki sem röptében szemléli majd a trafóházat. Nem lett volna nagy munka összerakni néhány látványtervet (vagy akár egy komplett 3D-s ACAD modellt, amin a falu bármely pontjáról szemmagasságból látható ahhoz hasonló látvány, ami majdan megépülne. A falu egyik legfontosabb tőkéje a szépsége, egyáltalán nem mellékes szempont, hogy milyen mértékben rontja a hatást a falu felé közeledve egy ipari létesítmény. Egyébként valószínűleg semennyire, hiszen a jelenleg már ott álló nagyfeszültségű távvezeték állvány közelről most is uralja a helyszín látványát. - A veszélyes anyagok használata és annak biztonsága.
Mivel a vészharangot kongatók figyelmét ez a kérdés teljesen elkerülte, a szervezők sem kérdeztek rá az ELMŰ szakembereinél, pedig Pilisszántón már volt zárlat miatt keletkezett transzformátortűz, tehát tudhatnák, hogy a hűtéshez használt rengeteg olaj égésekor temérdek káros égéstermék kerülhet a levegőbe. Sajnos az ELMŰ szakembere nem készült fel a kérdésre, pedig könnyűszerrel megnyugtathatott volna azzal, hogy a jelenlegi technológiák mellett még nem fordult elő transzformátortűz, és technikailag garantált hogy nem is fog (már persze, ha ez igaz). Azt megtudhattuk, hogy olajfolyás esetén sem kerülhet ki veszélyes anyag a természetbe, de hogy a hűtőolaj hogyan kerül be a rendszerbe, milyen gyakran és milyen mennyiségben kell cserélni (ha egyáltalán), ennek milyen technológiai biztonságát garantálják, ezek a hevenyészett válaszban nem kerültek szóba. - Miért nem a Bindernél, a régi mészégető kemencéknél tervezik a fejlesztést?
A falu néhány éve született új rendezési tervében a tervezett iparterület átkerült a Bindertől a Kishíd mellé, ahol a Pilisvörösvárra vivő útba becsatlakozik a Placskóra vivő út, és mindkettőt keresztezi a 120kV-os távvezeték. Ezzel a döntéssel a lehetőségét is elvették annak, hogy Pilisszántónak új, önálló kapcsolata épülhessen Piliscsaba irányában az elkerülő 10-es úttal és Csabával, valamint Doroggal és Esztergommal. Ez csökkentené Szántó függőségét Vörösvártól. Ehelyett a Pilisvörösvári kapcsolatot erősítik azzal, hogy a falu közlekedési csomópontját, vagyis súlypontját 2 km-rel Pilisvörösvár irányába tolják. Előre látható, hogy ha ez megvalósul, néhány évtized alatt Pilisszántó minden önállóságát elveszíti, és közigazgatásilag végleg Pilisvörösvárhoz csatolják.
A döntéshozók azzal érvelnek, hogy a Binderhez nem vezet aszfaltozott út és nincsen infrastruktúra. Ezzel az érveléssel megfordítják a cél és az eszközök sorrendjét. Hiszen ha a Binder közelében épülne a trafóállomás, kézenfekvő, hogy az ELMŰ kénytelen lenne megépíteni hozzá a felvonulási utat is, és az iparterület áramellátása is megoldódna,
Összegezve: a transzformátorteleppel kapcsolatban most sem sikerült megnyugtatóan tájékozódni. Ennek a felelősségében sajnos osztoznak az önkormányzat és a tiltakozók. Előbbiek azért, mert késve, és nem kellő alapossággal tájékoztatták a falu lakosságát és az ingatlantulajdonosokat, A hisztéria nyomására meghirdetett helyi népszavazás pedig pont a szakmai alapon történő döntés lehetőségét veszi el a falu vezetésétől. A tiltakozók felelőssége azért nagy, mert felelőtlen hangulatkeltéssel, a kockázatok eltúlozásával, megalapozatlan vádaskodással lehetetlenné tették az értelmes és higgadt párbeszédet, és szinte belekényszerítették a módszereikkel egyet nem értőket a beruházás támogatói közé. Pedig a véleményalkotás és végső döntés előtt további körültekintő tájékozódásra lenne szükség.
A tiltakozók részéről a meghallgatáson olyan provokációnak szánt kérdések is elhangzottak, mint pl. "név szerint melyik képviselő képviseli az ő álláspontjukat és érdekeiket", illetve "ki fogja kártalanítani azokat az ingatlantulajdonosokat, akiknek a beruházás megvalósulása miatt csökken az ingatlan értéke". A tiltakozók hangadói nem gondoltak bele abba, hogy a negatív hírverés és felelőtlen hisztériakeltés (veszélyek eltúlozása, hamis képillusztrációk használata) miatt is csökkenhet a pilisszántói ingatlanok értéke, ennek anyagi felelősségét azonban melyikük hajlandó felvállalni?
Március 15-én délután kicsiket és nagyokat várt a pilisszántói paplakban a Magocska játékműhely. A Faluvédő Egyesület támogatásával és Somlai Nikolett vezetésével gyerekeknek szóló kézműves foglalkozás került megrendezésre. Egy programsorozat első alkalma volt ez, melyre izgatottan készültek a szervezők és a segítők. A munkaszüneti nap szabad délutánja vajon elhozza – e a gyerekeket, szülőket, kíváncsiak lesznek-e a meghirdetett programunkra? 
népegészségügyi és módszertani osztálya rendszeresen ellenőrzi mindkét intézménytípust, a bölcsődéket és a családi napköziket is. A szabályozás szigorú, és sok mindenre kiterjed, kezdve azon, hogy milyen szakképesítéshez kötik az engedélyt, egészen addig, hogy milyen biztonsági adatlapokat kell tartanunk a felhasznált tisztítószerekhez. Természetesen egy családi ház esetében nem követelhető meg az összes szabvány, amit középületeknél előírnak, de egyáltalán nem volt könnyű feladat az összes előírásnak megfelelni.
A mennyiség túl kevés ahhoz, hogy akár a legkisebb konténerre is érdemes legyen kiadni 20-30 ezer forintot, ám ahhoz túl sok, hogy észrevétlenül elférjen a kert egyik sarkában. Ilyenkor szinte minden udvaron ott éktelenkedik egy csinos halmocska sitt, melyből kacéran kandikál ki egy cementes zsák tépetten ázott sarka, egy csíkocska linóleum és egy sziloplasztos tubus.
Amióta figyelemmel kísérem az önkormányzati választásokat, minden fordulóban valóságos ötletparádé szól arról, mi mindenre lehetne használni a Baross kúriát, ha kiköltöztetnénk belőle az óvodát. Könnyű elképzelni: központi helyen álló reprezentatív épület, minden ingatlan-spekulánsnak megindul tőle a nyálelválasztása. A helyi politikusoknak pedig az a lehetőség lebeg a szemük előtt, miképpen lehetne pénzzé tenni az épületet, hogy azután a költségvetési lukakat betömködhessük. 
A büfé ambiciózus tervekkel indul: lesz itt házi készítésű bodzaszörp és csipkebogyó-tea, szeretnének együttműködni az Ilka nénikkel, akik még tudnak buktát sütni, lesz felolvasóest és filmklub, gyereksarok, bicikliszerelő készlet és sakktábla. Szeretnének árulni helyi faragású túrabotokat, kiállítani helyi készítésű műalkotásokat. 
A szép időben mindenki szóba tudott elegyedni a többiekkel, ismerősök találkoztak és beszélgettek egymással. A jó hangulatú együttlétnek csak a déli vihat vetett véget, amikor már amúgy is kezdtünk szétszéledni.
Hozzánk valahogy lassabban érnek el a hírek. Vörösváron már hónapok óta 
