A falu határába tervezett transzformátortelep kapcsán hívott össze január 20-ra közmeghallgatást Csicsmanczai Tamásné polgármester. A falugyűlést megelőzően a trafóház ellenzői mindent bevetettek, amit csak lehetett, hogy hiszterizálják a közvéleményt. Szórólapok lepték el falut és az internetet olyan egyértelműen megtévesztő állításokkal, mint pl. hogy a transzformátorállomás "...egy 400 kV-os távvezetéket és egy ipartelepet vonz majd magával...". Ráadásként a tiltakozás fő szervezői a sajtó figyelmét is ráirányították az ügyre, ahol olyan bombasztikus címekkel vezették elő a tiltakozók rémlátásait, mint pl. Pacemakert ültetnénk a Föld szívcsakrájába, vagy Hatalmas transzformátorállomással rondítanának bele az ország egyik legszentebb helyébe.
Az önkormányzat a támadásokra reagálva a tervezett beruházás kapcsán azt domborította ki, hogy a beruházással együtt járó egyéb előnyök mellett az eladott telek árából végre lehetőség nyílna belekezdeni az iskolai tornaterem megépítésébe. Mivel az itt tanuló diákok tornaterem híján elfogadhatatlan körülmények között végzik a napi testmozgást, az ő szüleik és nagyszüleik számára ez az érv egy atomerőmű megépítése mellett is elegendő érv lenne. Mivel pedig a létesítmény a falutól távol, a külterületen épülne fel, akik pedig ahhoz valamivel közelebb, az üdülőövezetben laknak, zömmel nem a falu iskolájába járatják gyermekeiket, újra egy erős törésvonal alakult ki a belterületen élő "őslakosok", és az "érintetlen természet" közelségéért rajongó városi értelmiségi "gyüttmentek" között. Nem először a falu történetében, de sajnos vélhetően nem is utoljára.
Ennek megfelelően a közmeghallgatásra meglehetősen felpaprikázott hangulatban, prekoncepciókkal terhelten érkeztek az "érdeklődők", és végig érezni lehetett, hogy sokan - ha nem legtöbben - tájékozódás helyett inkább az akaratnyilvánítás szándékával érkeztek. A megszólalókat ennek megfelelően minduntalan bekiabálások, gúnyos megjegyzések szakították félbe, ami azok számára, akik tájékozódni szerettek volna, MIELŐTT véleményt alkotnának, rendkívül fárasztóvá tette a hosszú falugyűlést.
Mivel nem vagyok esküdt ellensége az elektromosságnak (mellesleg a vezértiltakozók sem fáklyával világítanak otthon), viszont vannak elképzeléseim egy transzformátorállomás kockázatairól, viszonylag nyitottan álltam a kérdéshez, remélve, hogy a gyűlésen megjelenő szakemberektől többet fogok megtudni, és aggályaimra korrekt választ kapok.
Sajnos azt kell mondanom, hogy a felszólalók zöme nem arra használta fel az alkalmat, hogy az üggyel kapcsolatban tájékoztasson vagy tájékozódjon, hanem hogy személyeskedő politikai deklarációkat tegyen, támadja a falu vezetését, vagy éppenséggel megvédje. A polgármesteri nyitó beszédben sok mindenről esett szó, de leginkább az önkormányzat önigazolása volt a vezérszólam. Maga Szőnyi József, a falu egykori polgármestere, mindenki Polgi-ja sem kérdéseket tett fel, hanem párhuzamot vont az ő egykori vezetési krédója és a jelenlegi vezetés között, sérelmezve, hogy önkormányzati telektulajdon eladása egyáltalán szóba kerülhet. Csicsmanczai Éva sem maradt adós a válasszal, és visszavágva felvázolta, hogy az egykori lehetőségek elszalasztása mekkora bevételtől és milyen lehetőségektől fosztotta meg a falut, amit végül Pilisszentiván aknázott ki.
A MAVIR és az ELMŰ jelenlévő képviselői meglehetős tárgyilagossággal próbálták körüljárni a tervezett fejlesztést, de ők is beleestek az önigazolás csapdájába, amikor olyan jövőbeli igényekkel próbálták alátámasztani a beruházás szükségességét, mint az elektromos gépkocsik majdani elterjedése, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az itt élők többsége ingázó, aki utoljára fog az elsősorban kis távolságú városi közlekedésre alkalmas elektromos autóra áttérni. A transzformátorral kapcsolatos rémhírek közül a legtöbbet játszi könnyedséggel cáfolták (erdőirtás, zajártalom, egészségkárosító sugárterhelés), de három kérdéssel kapcsolatban egyáltalán nem voltak alaposak vagy meggyőzőek:
- A tájképi hatás.
A prezentáción láthattunk műholdas és légifelvételeket a helyszínről, illetve már megvalósult trafóállomásokról. Azonban a siklóernyősöktől eltekintve senki sem röptében szemléli majd a trafóházat. Nem lett volna nagy munka összerakni néhány látványtervet (vagy akár egy komplett 3D-s ACAD modellt, amin a falu bármely pontjáról szemmagasságból látható ahhoz hasonló látvány, ami majdan megépülne. A falu egyik legfontosabb tőkéje a szépsége, egyáltalán nem mellékes szempont, hogy milyen mértékben rontja a hatást a falu felé közeledve egy ipari létesítmény. Egyébként valószínűleg semennyire, hiszen a jelenleg már ott álló nagyfeszültségű távvezeték állvány közelről most is uralja a helyszín látványát. - A veszélyes anyagok használata és annak biztonsága.
Mivel a vészharangot kongatók figyelmét ez a kérdés teljesen elkerülte, a szervezők sem kérdeztek rá az ELMŰ szakembereinél, pedig Pilisszántón már volt zárlat miatt keletkezett transzformátortűz, tehát tudhatnák, hogy a hűtéshez használt rengeteg olaj égésekor temérdek káros égéstermék kerülhet a levegőbe. Sajnos az ELMŰ szakembere nem készült fel a kérdésre, pedig könnyűszerrel megnyugtathatott volna azzal, hogy a jelenlegi technológiák mellett még nem fordult elő transzformátortűz, és technikailag garantált hogy nem is fog (már persze, ha ez igaz). Azt megtudhattuk, hogy olajfolyás esetén sem kerülhet ki veszélyes anyag a természetbe, de hogy a hűtőolaj hogyan kerül be a rendszerbe, milyen gyakran és milyen mennyiségben kell cserélni (ha egyáltalán), ennek milyen technológiai biztonságát garantálják, ezek a hevenyészett válaszban nem kerültek szóba. - Miért nem a Bindernél, a régi mészégető kemencéknél tervezik a fejlesztést?
A falu néhány éve született új rendezési tervében a tervezett iparterület átkerült a Bindertől a Kishíd mellé, ahol a Pilisvörösvárra vivő útba becsatlakozik a Placskóra vivő út, és mindkettőt keresztezi a 120kV-os távvezeték. Ezzel a döntéssel a lehetőségét is elvették annak, hogy Pilisszántónak új, önálló kapcsolata épülhessen Piliscsaba irányában az elkerülő 10-es úttal és Csabával, valamint Doroggal és Esztergommal. Ez csökkentené Szántó függőségét Vörösvártól. Ehelyett a Pilisvörösvári kapcsolatot erősítik azzal, hogy a falu közlekedési csomópontját, vagyis súlypontját 2 km-rel Pilisvörösvár irányába tolják. Előre látható, hogy ha ez megvalósul, néhány évtized alatt Pilisszántó minden önállóságát elveszíti, és közigazgatásilag végleg Pilisvörösvárhoz csatolják.
A döntéshozók azzal érvelnek, hogy a Binderhez nem vezet aszfaltozott út és nincsen infrastruktúra. Ezzel az érveléssel megfordítják a cél és az eszközök sorrendjét. Hiszen ha a Binder közelében épülne a trafóállomás, kézenfekvő, hogy az ELMŰ kénytelen lenne megépíteni hozzá a felvonulási utat is, és az iparterület áramellátása is megoldódna,
Összegezve: a transzformátorteleppel kapcsolatban most sem sikerült megnyugtatóan tájékozódni. Ennek a felelősségében sajnos osztoznak az önkormányzat és a tiltakozók. Előbbiek azért, mert késve, és nem kellő alapossággal tájékoztatták a falu lakosságát és az ingatlantulajdonosokat, A hisztéria nyomására meghirdetett helyi népszavazás pedig pont a szakmai alapon történő döntés lehetőségét veszi el a falu vezetésétől. A tiltakozók felelőssége azért nagy, mert felelőtlen hangulatkeltéssel, a kockázatok eltúlozásával, megalapozatlan vádaskodással lehetetlenné tették az értelmes és higgadt párbeszédet, és szinte belekényszerítették a módszereikkel egyet nem értőket a beruházás támogatói közé. Pedig a véleményalkotás és végső döntés előtt további körültekintő tájékozódásra lenne szükség.
A tiltakozók részéről a meghallgatáson olyan provokációnak szánt kérdések is elhangzottak, mint pl. "név szerint melyik képviselő képviseli az ő álláspontjukat és érdekeiket", illetve "ki fogja kártalanítani azokat az ingatlantulajdonosokat, akiknek a beruházás megvalósulása miatt csökken az ingatlan értéke". A tiltakozók hangadói nem gondoltak bele abba, hogy a negatív hírverés és felelőtlen hisztériakeltés (veszélyek eltúlozása, hamis képillusztrációk használata) miatt is csökkenhet a pilisszántói ingatlanok értéke, ennek anyagi felelősségét azonban melyikük hajlandó felvállalni?
