Tegnap a Trézsi Büfé megnyitóján vehettem részt. Pilisszántón már többször történtek próbálkozások olyan vendéglátóipari létesítmények üzemeltetésére, ahol nem csak szomjunkat olthatjuk, de sajnos tőke híján egyik sem húzta sokáig. Faidt Klára azonban úgy döntött, saját kertjét nyitja meg a felfrissülni vágyók előtt, ahol egy árnyas diófa alatt ételt és italt vehetnek magukhoz. Klára nem a hiábavaló töprengés embere, az elhatározás után két hónappal már meg is nyitotta a Trézsi Büfét. 
A hely kiválasztása egyébként ideális: a buszfordulóval szemben, ahol a kápolnához és a Pilisre induló turisták indulnak és érkeznek, ahol kulacsaikat és tarisznyájukat még utoljára megtölthetik, és ahova kimelegedve és fáradtan visszaérkeznek. Ráadásul a biciklisták is itt szokták feladni, és a nyeregből leszállva tolva teszik meg az utolsó 200 métert fölfelé.
A büfé ambiciózus tervekkel indul: lesz itt házi készítésű bodzaszörp és csipkebogyó-tea, szeretnének együttműködni az Ilka nénikkel, akik még tudnak buktát sütni, lesz felolvasóest és filmklub, gyereksarok, bicikliszerelő készlet és sakktábla. Szeretnének árulni helyi faragású túrabotokat, kiállítani helyi készítésű műalkotásokat.
Nekem mégis az tetszik a legjobban, hogy egy olyan létesítmény jött létre, ami rugalmasan tud majd igazodni az igényekhez, ezért nem fog rögtön megszűnni, ha a valós forgalom nem igazolja az előzetes elképzeléseket. Én mindig azt a vállalkozót hiányoltam, aki hétvégén kiáll a buszfordulóba egy kempingasztallal, amin zsíros kenyeret és málnaszörpöt árul. Minimális befektetés, kicsi kockázat, kis magánhaszon, nagy közhaszon. Klári szerencsésen felismerte, hogy a házuk fekvése alkalmas egy ilyen családi vállalkozás beindítására. Remélem, sikerrel fog járni.
