Nagy hétvégi szemétszedésre hív a szántói SzMK blogja. A húsvéti nagytakarításban érdemes részt venni, ha másképpen nem is, mindenki letakaríthatja a háza előtti útszakaszt.
Ápr.16-án Pilisszántón a Hősök Teréről indul a szemétszedő menet reggel 8 órakor. A szervezők mindenkinek biztosítanak gumikesztyűt és szemétgyűjtő zsákot, aki biztosra akar menni, a többi segédeszközt maga viszi.
Egy barátom hívta fel a figyelmemet az alábbi linkre, érdemes elolvasni. Kedvcsinálóként egy kis ízelítő:
A 90 napon túli késedelemmel rendelkező adósok száma ugrásszerűen nő ( 2010 szeptember: 90.000, 2011 január 105.000, március: 107.000). A KHR lista jelenleg 860.000 személy adatait tartalmazza, azaz a népesség majd 10 %-a hitelképtelen. Ez egyrészt a foglalkoztatási helyzettel, a recesszióval, másrészt azzal függ össze, hogy a bankok által bevezetett moratóriumok, úgynevezett „fizetési könnyítések” kezdenek lejárni, és egyre több – átmenetileg lélegzethez jutott adós- szembesül az ugrásszerűen megnövekedett törlesztőrészletekkel. A tapasztalat az, hogy a pénzintézetek nem hajlandóak az eredeti hitelszerződésekben kikötött jövedelmezőségi elvárásaikból engedni az adósokkal való tárgyalásaik során, így a „könnyítés” lejárta után az elmaradt törlesztések utáni – egyébként az adós számára összegszerűen kirészletezett, az időbeli lefolyást is tartalmazó, dokumentált, pontos és tételes bemutatás nélkül kiszámított-- kamatos kamatok is az adósok nyakába zúdulnak. A futamidő-hosszabbítások csapdájába is sok adós beleesett, és az öt-tíz évvel hosszabb futamidőre vonatkozó szerződésmódosítás aláírása után megdöbbenve szembesült a legfeljebb minimális mértékben csökkenő havi részletekkel. Az annuitásos kamatszámítási mód miatt - bár jó néhány év alatt jelentős összegeket fizettek meg az adósok, de - a tőketartozásuk gyakorlatilag alig, vagy egyáltalán nem csökkent, azaz a hitelező nyereségét már nagyobb részt megfizették, de tőkét még nem vagy alig törlesztettek.
A pályázat célja:
Legalább három hónapja nyilvántartott álláskeresők támogatása, akik vállalkozóként önmaguk foglalkoztatását oldják meg.
Gyönyörű panorámájával, többszintű teraszaival és a felette elhelyezkedő kápolnával és kereszttel a pilisszántói Szikla Színház páratlan - mindeddig kihasználatlan - adottságokkal rendelkezik. Az önkormányzat tulajdonképpen egyfajta terhes örökségként tekint rá, ami évről évre kényszerű programszervezést igényel, pedig ha kicsit hosszabb távon és nagyobb ívű elképzelésekkel közelítenének hozzá, akár komolyabb országos produkciót is meg lehetne valósítani.
Csak példaként említem, milyen remek látványalapul szolgálna a Jézus Krisztus Szupersztár előadásához. A kopár kőplató akár a Szentföld pusztaságait és köves hegyoldalait is megidézheti. Egyes jeleneteket a fölső teraszon, másokat a füves hegyoldalon lehetne előadni "bejátszva" az egész környéket a nézőtér előtt. Remek táncos tömegjeleneteknek adhatna helyet a katlan. És a darab drámai befejezéseként fénypászmákkal övezve felragyoghatna a Pilis Keresztje is.
Egy ilyen szuperprodukció előkészítéséhez minimum két év kell. Meg kell írni a pályázatokat az anyagi háttér előteremtéséhez, meg kell keresni a társulatot, össze kell állítani a profi csapatot, amelyik megrendezi és eljátssza majd, országos hírverést kell csapni a készülő eseménynek. Lehetőleg filmre kell rögzíteni az egészet, hogy azután a TV is leadhassa. Nagyon sok ember nagyon sokat dolgozik rajta, ezért nagyon drága. De viszont egy ilyen produkció egymás után zsinórban 10 telt házas előadást is elbír - évente.
Érdemes lenne legalább megpróbálni, mert ez igazi kitörési pontot jelenthetne.
Megújult külsővel újra olvasható a www.pilisszanto.hu . Sok sikert a honlaphoz, reméljük, több aktualitás, hasznos információ lesz rajta, mint elődjén.
Elkészült a Faluház honlapja is, egyelőre még nem túl informatív, de reméljük, az lesz.
Végre beköszöntött a tavasz, s ezt azzal ünnepeltem meg, hogy gyalog sétáltam fel a falu aljától a tetejéig. Ha nem is volt balzsamosan meleg az este, de már nem kellett felhajtani a kabátom gallérját. Madárdal s az újjáéledő természet illatai kísértek - egészen a kék díszkútig.
Ott azonban dögletes szag csapott az orromba. A díszkút mellett folyik át a patak az úttest alatt, ott tűnik el a csatornában, ahol évekkel ezelőtt egy vízkerék állított emléket a sosemvolt vízimalomnak. Nos onnan áradt a tömény fekáliabűz. Nyilvánvaló, hogy némely helybéliek ezen a közvetlen és robosztus módon mentek elébe a csatornázásnak, s emésztőgödrük tartalmát a megszokás rutinjával a patakba eresztették.
Hogy a falu közepén mennyire hat harmonikusnak egy nyitott szennyvízcsatornaként használt patak, arról nem nekem kellene véleményt nyilvánítanom. A faluvezetés - gondolom - díszparknak szánta ezt az apró terecskét, ahol az este kivilágított kerekeskút mellett a csalogány dalára összebújhatnak a szerelmesek. Hát ebben a vastag odőrben aligha. Ráadásul a patak legközelebb a Hősök terén bukkan elő a föld alól, ami szintén reprezentatív közterünk.
Persze kinyomozni a tetteseket nem lenne könnyű. Mások emésztőgödrében szimatolni, szippantósósokkal egyeztetni, hogy mikor járt erre utoljára, nem hálás feladat. Szarnak-bajnak nincs gazdája - ez a mondás egy az egyben alkalmazható erre az esetre is. De hogyan védhetnénk meg másképpen a patakot?
Nemrégiben kérdezte egy jóindulatú barátom, hogy ne vigye-e el egy talicskányi levert vakolatból származó törmelékemet. Kérdeztem, hogy hova vinné. Hát a patakmederbe, ahol K tölti fel a telke mögött sittel, évek óta oda hordja a törmeléket a fél falu. Köszönettel elhárítottam a szíves ajánlatot, de a hallottakon elgondolkoztam.
Az egyszerű emberek évtizedek óta szívósan teszik tönkre a helyet, ahol élnek. Ezt a magatartást látják a módosabbaktól is. A sittet beborítják a patakba, a szennyvizet ugyancsak. A patakmeder eltömődik, víz helyett már csak a szennyvíz csordogál benne. Keresztül a falun. Aztán jön egy nagyobb esőzés, mint tavaly, s a falu útjait elviszi az ár, ami arra megy, amerre tud. A helyreállítás tízmilliókba kerül. És senkit nem vonnak felelősségre, senkivel nem fizettetik meg a kárt. Ott van K, aki a telekhatárt próbálja beletolni a patak sodorvonalába, vagy azon túlra, de büntetlen marad. Z, aki az utcára, X, aki a patakba ereszti a mocskát.
Közben a szemetet, a törmeléket, a szennyvizet egyre messzebbre kell elszállítani, kinek van erre pénze? A falu környéki erdőkben szaporodnak a kihelyezett hulladékhegyek. A rossz példa ragadós: a múltkori kirándulásról (sajnos nem készültem fel rá) legalább 200 sörösdobozt és ugyanennyi műanyag flakont tudtam volna összeszedni az út széléről.
Kérdés, hogy tényleg bele akarunk-e fulladni a tulajdon mocskunkba, vagy meglesz a kellő politikai akarat, hogy véget vessünk ennek?
Kivonat az alapszabályból:
4.1 Az Egyesület céljai:
a) A községben működő oktatási intézmények (iskola, óvoda) megtartásának elősegítése.
b) A községben élő családok szociális segítése, ezen belül: kisgyermekes családok, kiskorú gyermekek segítése, azok érdekképviselete.
c) A helyi vállalkozói élet javítása, a helyi vállalkozók segítése, tájékoztatása.
d) Civilkontrol gyakorlása az önkormányzati képviselőtestület felett, egyúttal a képviselő testület segítése az érdekérvényesítésben, illetve a jogi lehetőségekben.
e) A helyi kulturális életben való aktív közreműködés. Hagyományőrzés, hagyományápolás.
f) A község környezetvédelmének, élő és élettelen környezet védelmének elősegítése.
g) A helyi vagyonvédelem és a helyi közbiztonság javításának elősegítése.
h) A község közlekedési infrastruktúrájának fejlesztése, lehetőségeinek kihasználása.
i) Pályázati, alapítványi támogatások kutatása, igénybevétele a Faluvédő Közhasznú Egyesület Pilisszántó céljainak megvalósítás érdekében.
j) Más egyesületekkel, különösen a helyi szervezetekkel kapcsolatok kialakítása.
k) Rendszeres részvétel az önkormányzati üléseken, a falugyűléseken.
l) Egyházi hitélet elősegítése.
m) A község idegenforgalmának javítása.”
4.2 Az Egyesület céljai elérése érdekében az alábbi közhasznú tevékenységeket végzi a Ksztv. 26. § c.) pontja alapján:
5. kulturális tevékenység
6. kulturális örökség megóvása
10. gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúsági érdekképviselete
Kicsoda Jézus Krisztus?
böjti előadássorozatot tart
Kézdy Péter evangélikus lelkész
Pilisszántó faluház
Március 23. szerda 18:30
A szabadító Jézus - „Kelj fel, és járj!”
Március 30. szerda 18:30
Jézus tanítása – „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.”
Április 6. szerda 18:30
Jézus példázatai - „Magától terem”
Április 13. szerda 18:30
Jézus halála és feltámadása – „Ez az ember valóban Isten fia volt!”
Piliscsaba Béthel Széchenyi u. 8-12.
Április 21. csütörtök 18:00
Páskavacsora – „Vegyétek és egyétek!”
Minden érdeklődőt szeretettel várunk
Átjött hozzám az egyik ismerősöm tanácsot kérni. Idősebb egyedülálló férfi, alkalmi munkákból próbálja fenntartani magát, meg talán valami kis szociális támogatást is kap, nem tudom. Kért már munkát az Önkormányzattól is, de nem kapott.
Kapott viszont egy levelet, miszerint ha eddig nem csatlakozott a csatornaközmű társuláshoz, hát itt az idő. A szerződéskötési díj kb. 6.000,-Ft, ha a Fundamentával szerződik, akkor 4 évig havi 4-5000 Forint, ha egybe kifizeti a díjat, akkor cirka 300.000,-. Ha viszont nem lép be, akkor talajterhelési bírság formájában magasabb összeget is kifizettethetnek vele, mint ha belép.
A levél nem tér ki arra, hogy bírságot akkor is fizettethetnek vele, ha belép, de nem képes rácsatlakozni a kiépült szennyvízcsatornára, vagy a talajterhelés vétkét csak akkor követi el, ha nem lép be a társulásba. A lényeg: fizetni kell ezután, ha kell neki a csatorna, ha nem.
Én eddig nem nagyon foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy mi lesz azokkal, akik nem vágynak csatornázásra. Sokkal inkább azok hallatták a hangjukat a környezetemben, akik nem részesülhetnek belőle, pedig szeretnék. De van az éremnek egy másik sötét oldala is.
Egy szegénységben élő és egyedülálló polgára a községnek vizet is alig fogyaszt, ami szennyvíz képződik, az pedig olyan kevés, hogy az a budiban vagy emésztőgödörben elszikkad. Évente-kétévente egyszer ha kell szippantót hívatni. Volt nekem nemrég olyan szomszédom is, akinek be sem volt vezetve a folyóvíz a portájára, s az utcai kútról hordta a vizet haláláig. Egyszer tanúja voltam, hogy jött a villanyszámlája, és azon álmélkodtam, hogy a fogyasztása az 500,-Ft-ot sem érte el. Persze egy szál 60-as izzóval nem sok áramot fogyasztott.
Ezek az ismerőseim nem lumpen elemek. Nem isznak , nem dohányoznak, portájukat rendben tartják. Igaz, hogy nincsen sem mosógépük, sem tusolójuk, mégis szerényen, de tisztán élnek. Talajterhelési bírságot nem annyira velük, mint inkább velünk kellene fizettetni, akik miatt a falu kénytelen belevágni a csatornaépítésbe. Akik naponta tusolunk, és mosógéppel mosunk, tömérdek mosószert használva. Ezek hiányában évezredekig jól elvolt a talaj különösebb károsodás nélkül. Röviden: a lakosság egy része megmaradt az 50-60 évvel ezelőtti falusi létformában, mivel nincsen rá pénzük, hogy együtt fejlődjenek az ideköltöző városiakkal.
Egy ilyen embernek a csatornázás: sorscsapás. A háztartáspénzben minden forintnak megvan a helye, nehéz kigazdálkodni a rezsit, olyan fejlesztésekre végképp nem tud költeni, amit igénybe sem vesz. Itt pedig nincsen kibúvó, fizetni kell, a rendes kiadásaihoz mérten nem is keveset. Annak, akinek nincsen bevétele, ez megoldhatatlan probléma. Vagy eladósodik, és akkor előbb-utóbb viszi a bank a házacskáját, ő pedig utcára kerül, vagy eladja a házát, és beköltözik a városba panelba, vagy éhen hal. A csatornázási szolgáltatás kényelmét sohasem fogja élvezni.
Pedig nem mindegy, hogy egy faluban mi az a szükségleti minimum, ami tolerálható. Ha ugyan még falunak nevezhető egy olyan település, ahol kevesebb kakas kukorékol, mint a budapesti Cinkotán. Hogy mi az a nélkülözési szint, ami még emberi méltósággal vállalható, és mi az, ami már önmagában szabálysértésnek minősül.
Úgy látszik, Pilisszántó tudathasadásos állapotba került. Elvárás lett, hogy a belterületi lakók (itt lakik a legtöbb szegény) kivétel nélkül költsenek a csatornázásra, ám a falunak arra sincsen pénze (sem hajlandósága), hogy tehermentesítse a legszegényebbeket, akik erre képtelenek. Olyan ez, mintha fürdőt építenénk, aminek a fölépítésében mindenki köteles részt venni, de a belépti díjakat csak egy jövedelmi szint felett lehetne megfizetni.
Volna ezzel kapcsolatban egy javaslatom. A kivitelezők legyenek kötelesek minden olyan jelentkezőt foglalkoztatni a csatornaépítésnél, akiknek a szociális helyzete nem tenné lehetővé a csatlakozást. És legalább a kötelezővé tett csatlakozási díj mértékéig adjanak nekik munkát. És addig ne kelljen fizetniük, amíg a munkálatok el nem kezdődnek, és nekik jövedelmet nem biztosítanak.
Az így elérhető haszon kettős:
A projekt maga biztosítaná az anyagi fedezetét azok részére, akik másképpen kilátástalan helyzetbe kerülnének.
És egyben saját munkájuk gyümölcseként tekintenének az így létrehozott közcélú létesítményre, nem pedig tehetetlen haraggal.
Vagy találunk valamilyen megoldást ezeknek az embereknek a problémájára, vagy az Isten sem mossa le rólunk, hogy a legszegényebbek pénzén emeljük a jobb módúak életszínvonalát.
Bizonyára mindenkinek volt már dolga a vörösvári okmányirodával. Pici, zsúfolt előtérben osztják a sorszámot (amíg osztják), majd egy íróasztalnál adnak az ügyhöz illetékcsekket, amivel az ember elrohan az 500 méterre levő postára, hogy még azelőtt visszaérjen az okmányirodába, mielőtt sorra kerülne. De persze nem kerül sorra, csak egy-másfél óra múlva, addig vagy a kis előtérben szorong, vagy kimegy a kopár prérire, ami az iroda céljára kijelölt barakkot körülveszi.
Ahhoz, hogy bármit is elintézzünk, szabadnapot kell kivenni, mivel az iroda nyitvatartási ideje szigorúan munkaidőben van, viszont könnyen megeshet, hogy az erre a célra kivett napon nem sikerül az ügy végére járni, így egy másik napot is ki kell venni.
Na ezt elégeltem meg a múltkoriban, és úgy döntöttem, megér nekem egy próbálkozást, hogy ne kelljen szabira mennem egy autó átírása miatt. Felkerestem a zuglói okmányirodát, ahol kedd kivételével 6.15-től 21.15-ig van ügyfélfogadás. Itt meg kell jegyeznem, hogy karácsony és újév között mentem, ezért aznap csak a délelőtti műszak dolgozott, de a 9 órai munkakezdésemig bőven sikerült mindent elintéznem. Az épületben van egy megfelelő méretű váró, ahol mindenki leülhet, büfé, italautomata. Az ügyintéző eléggé mísz volt (kinek van kedve két ünnep között dolgozni), de némi kedvességgel el lehetett érni, hogy elmosolyodjon. Kitöltötte a csekkeket, majd amikor megkérdeztem, hol a legközelebbi posta, odabökött, a kettővel mellette levő ablakra, hogy ott tudom befizetni. Volt bankkártya terminál is, meg minden. Az egész ügyintézés 8-10 perc volt, várakozással együtt nem vett 45 percnél többet igénybe.
Aki úgy érzi, nem ér meg ennyi utazást a dolog, annak jelzem, hogy az Árpád hídtól 20 percnyire van: az 1-es villamossal el kell menni a Thököly útig, majd a piros 7-es busszal 1 megállót a Róna utcáig, és onnan 3 perc gyalog a Pétervárad u. 11-17. Nekem, aki Budapesten dolgozik, bőven megérte.
Ezen a napon a gyerekek is készülődhetnek az ünnepi felvonulásra. A kislányok pártát, a fiúk csákót és kardot, a nagyobbak kokárdát készíthetnek kedvükre.
Már a tavasz a levegőben! Nemeztulipánt és papírvirágokat készítünk.
belépő: 500,-Ft/fő (családoknak kedvezmény)
Virágvasárnap kiszebábot készítünk, és régi szokás szerint kiénekeljük a faluból, és vízre hajítjuk, hogy távol álljon tőlünk minden betegség az elkövetkezendő esztendőben.
belépő: 500,-Ft/fő (családoknak kedvezmény)
A falu majálisán papírsárkányt és forgókat készítünk.
Játék a kákával és a gyékénnyel: tutajt, vizimadarat és tündért készítünk.
belépő: 500,-Ft/fő (családoknak kedvezmény)
A falunapon a pünkösdi király koronáját és a pünkösdi királyné koszorúját készítjük el. A fiúk népi sportjátékokban (kötélhúzás, célbadobás, stb.) megmérettetnek, ki lesz az idei pünkösdi kiskirály.
Örömmel tudatjuk minden kedves érdeklődővel, hogy a Faluvédő Közhasznú Egyesület Pilisszántó hivatalosan is bejegyzésre került. Első teendőink között van az információáramlás kiszélesítése, e célból indítjuk ezt a blogot is.
Szándékaink szerint ez afféle második nyilvánosságként működne, de kötetlenebb, lazább formában, mint a szerkesztett kiadványok, vagy a falu hivatalos honlapja (mely egyébként jelenleg egyáltalán nem elérhető).
Akinek tehát Pilisszántót érintő, közérdeklődésre számot tartó hírei, információi vannak, az juttassa el hozzánk a santov@indamail.hu címre, és mi blogunkon közzétesszük. Remélhetőleg közös munkánknak köszönhetően idővel mindenki ezt a blogot fogja olvasni, ha friss szántói hírekre vágyik.
